A fene se' érti ezt az én hangulatváltozásaimat. A bipoláris szindróma leírásában nem arról írnak, hogy egy napon belül többször változhat az ember hangulata, ott évek, hónapok, de legalábbis hetek vannak írva.

Előző bejegyzéseimből látszik, hogy nagyon magam alatt voltam a múlt héten. Pénteken délután kezdtem normális lenni, aztán szombaton már elég jól éreztem magam ahhoz hogy lenyomjak oda-vissza 300 km-t egy Republic koncert kedvéért. Azzal együtt, hogy meghalt Cseh Tamás és a zenakar is - szószerint - megsiratta, meg gyertya a lesötétített színpadon és Fehér Babák az emlékére, ahhoz képest elég jól éreztem magam. Meg még tegnap is.

Ma megint úgy ébredtem, mint aki életfogytiglani börtönbüntetését tölti és tök mindegy, hogy felkel-e vagy nem, meg hogy milyen nap és hányadika van, mert úgyis mindegy. Ráadásul fáj a torkom és hőemelkedésem is van , de ez valszeg a Tegretoltól. Gyilkos egy anyag, fogalmam sincs miért adnak ilyet az embernek, ha amúgy is hajlamos a depire. Ilyet maximum dühöngő őrültnek adnék. Az agyturkásznál történt legutóbbi látogatásom olyan jó hangulatúra sikeredett, hogy elvette az antidepressziánsomat és biztos ami biztos felírta ezt a szart. Ez kb. 3 nap alatt taszított vissza a gödörbe. A hétvégén valszeg amiatt voltam jobban, mert pénteken elfelejtettem bevenni, szombaton meg már szándékosan mellőztem. Vasárnap aztán újra el kezdtem szedni, mert azt szeretném, ha a doki a saját szemével látná mit művel velem ez a gyógyszer (?), ne higgye, hogy csak dumálok.

Egy csomó mindent kellett volna ma csinálnom - amit már vagy két hete halogatok - de megint egész nap a neten lógtam, nincs kedvem semmihez. Nem tudom olvassa-e valaki ezeket a hülyeségeket, de ha igen és ő maga is ebben a cipőben jár, örülnék ha megosztaná velem a tapasztalatait.

Közben elolvastam újra a betegtájékoztatót, meg a neten egy pár dolgot a Tegretolról. Tuti, hogy attól fáj a torkom, meg olyan mintha ráültek volna a mellkasomra. Rosszabb esetben heves asztmaszerű rohamot is okozhat. Úristen. Most bevegyem az esti adagot vagy ne? És ha reggelre megfulladok? A füleim alatt is fáj valami (vannak ott valami mirigyek), néha megszédülök és hol itt, hol ott fáj a fejem.

Ma nem főztem semmit, csak a macskáknak. Azoknak muszáj, mert ordítanak, ha éhesek.

Ma nagyon ronda dolgot műveltem. Volt egy gyönyörű, hatalmas fekete kandúrom. Kivittem az erdőbe és ott hagytam. Amúgy nagyon szerettem, extra méretű dög volt már gyerekmacska korában is, jó volt ölelgetni, szuttyongatni. CSAK SAJNOS AMIÓTA IVARÉRETT EGY SZEXMÁNIÁS, PEDOFIL DÖG LETT BELŐLE. VÉGIG KEFÉLTE AZ ÖSSZES TESTVÉRÉT. Most ahová lépek ott kismacska terem, fogalmam sincs mi lesz velük. Mostanában pedig már a 4 hónapos kislány cicáról kellett többször is lerángatom, a piszkos kanját. Ma is arra lettem figyelmes, hogy nagy vernyákolás van a teraszon, kimentem és már fogta a nyakát a kicsinek és mászott rá. OK, hogy a kicsi még nem ivarérett, de akkor is. Olyan mérges lettem, hogy bevégtam egy háizsákba, betettem a kocsiba és elvittem kb 10 km-re az erdőbe. Amikor hazajöttem és lehiggadtam, akkor persze már nagyon sajnáltam a dolgot. Visszamentem oda, ahol kitettem, de persze már nem volt ott. Valahogy olyan az egész mint a Breakfast at Tiffany c. filmben, csak itt nincs happy end, mert én nem találtam meg a cicmákot. Igaz, hogy az eső sem esett. Hiába ez nem Hollywood. Most 3 eset lehetséges: nemsokára itthon lesz, csak ősszel jön haza (volt már ilyen nálunk, igaz akkor önként távozott a kandúrom nyár elején) soha többé nem látom és furdalhat a lelkiismeret.

Jaj szegény Dönci, hogy lehetek ilyen, amikor máskor meg még én vágom el a kismacsek köldökzsinórját is ha az anyja nem tudja, hogy mit kell vele csinálni. Meg mindig ápolom őket, amikor betegek. Lehet hogy inkább ki kellett volna heréltetni? Bár a fene tudja, a macska mit szólna ehhez a választáshoz? Akkor is sajnálom, és nem is értem magamat, amikor gyerek korom óta mindig olyan nagy állatbarát voltam. Még sohasem műveltem ilyesmit.

Ezt is ez a hülye betegség hozta magával? Az érzéktelenséget, a hirtelen felindulásból elkövetett kegyetlen dolgokat? És ha legközelebb a fiam idegesít fel? Mit fogok csinálni? Agyonütöm?

Na beveszem a dilibogyóimat, aztán megpróbálok aludni. Akkor legalább nem gondolkozom  és nem csinálok hülyeségeket.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bipolarisvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr851301193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tündérbogyó 2009.08.10. 23:47:36

szia. én is bipoáris vagyok. (voltam?)
figyelj nem kertelek. ezek a gyógyszerek (majdnem mind, én speciel nem találkoztam olyannal amelyik nem....) teljesen felborítják az egyensúlyodat, nekem egyszer egy ilyen bogyótól kb tízpercenként váltakoztak a fázisaim... olyan voltam mint egy skizofrén, tányérokat törtem meg ilyenek, meg egyszer vonat elé álltam... szépen visszamész a doktorbácsihoz, és megmondod neki hogy ez szar, és bassza meg a dilibogyóit. vagy mondhatod szebben is, nekem mindegy. lényeg hogy ki kell tapasztalnod sokféle bogyót, hátha van olyan ami beválik. (én pl szart se szedek, de ne hallgass rám, én tényleg hiperszarul szoktam lenni amikor lent vagyok, szóval tudom hogy szedni kéne...) én is elhatárotzam hogy szedek valamit de most sztem elmúlta depim, vagy nemtudom... mostanában voltam egyszer nagyonlent, de az már vagy két hete volt, azóta nem jelentkezett semmi... szóval elmúlt minden, valószínűleg kinőttem mert ez csak ilyen fiatalkori szar volt....
jaj haggyad beszélek itt összevissza szóval lényeg az hogy menj vissza a dokihoz, nem érdemes olyat szedni amitől mégszarabbul leszel....annak nincs értelme.

u.i. a kiscicát biztosan elvitte valaki. én egyszer meghirdettem a neten öt kiscicát és pillanatok alatt elkelt mert látták a fényképen hogy nagyon aranyosak... szal biztos gazdira talált. :)
jobbulást, puszi.

Katzeryn 2012.06.05. 13:45:35

Szia!
Ezekkel a hangulatváltozásokkal nagyjából én is így vagyok, mint te. Van, hogy 1-2 napig kitart a depi vagy a jókedv, de van, hogy egy napon belül többször is változik, gyakorlatilag a semmitől. Ultradián ciklus.
Szóval át tudom érezni, amiről írsz. Sajnos ez van, sok mindent nem tudunk tenni ellene. Engem egyszer látott pszichiáter, addig, míg megállapította, hogy bipoláris vagyok. Azóta nem merek visszamenni. Félek a gyógyszerektől, félek, hogy még jobban tönkretesznek, de néha nem ártana pár hangulatjavító. (Pár éve szedtem néhány hétig, jobb volt akkor...de na.) Na meg attól is rettegek, hogy mi van ha kórházba küldenek vagy ilyesmi... Szóval inkább mellőzöm a pszichiátereket, amíg csak lehetséges.
süti beállítások módosítása