.... és akkor egyszer csak megtörtént a csoda

Valamikor május végén ránéztem Rick honlapjára, bogarászgattam az angol nyelvű infókat és valami olyasmire bukkantam, hogy Rick Wakeman ingyenes koncertet ad júilus 6-án Plockban a helyi szimfonikus zenakar és kórus kíséretében. Klikk a Google Earth-re, hol van az a Plock? Lengyelország. Mi van? Lapozom a szótárat, biztosan jól értem-e. Jól, hát ez hihetetlen. Hiszen Lengyelország itt van a szomszédban és ráadásul ingyenes a kocert.

Ekkor már kurjongattam befelé a páromat a szobába: Te nézzed már, hát a Rick meg itt fog fellépni Lengyelországban, ingyen. Elő a térképet, nézzük hol is van pontosan ez a Plock. Itt van ni, Lengyelország közepén, Krakkó fölött egy pár centivel. Zakopáne itt van a szomszédban, Krakkó onnan egy köpés, aztán egyenesen felfelé északnak és már ott is vagyunk. 1 perc alatt döntöttük el, hogy megyünk. Ilyen lehetőség még egyszer nem adatik az ember életében. (Máig sajnálom pl. hogy kihagytam a budapesti Paul McCartney koncertet. Meg a Santanát is.)

Később amikor az útvonaltervező közölte, hogy 690 km, csodálkoztam egy kicsit: Jé, milyen marha nagy ez a Lengyelország, még Plock fölött is van egy csomó belőle a tengerig. Na mindegy, a kocka el van vetve. De akkor nem elég az, hogy aznap elindulunk, koncertezünk, alszunk egyet és másnap vissza.

Mentem is rá a booking.com-ra, kerestem szállást Krakkóban július 5-re, Plockban július 6-ra, le is foglaltam azonnal.

Aztán jött az egy hónapos várakozás, tervezgetés. Párom vérszemet kapott: jó lenne legalább egy kézfogás erejéig közelebb is kerülni a mesterhez, dedikáltatni vele. Olvasom a honlapot (www.rwcc.com), írva vagyon, hogy Rick minden előadása után szakít időt a rajóngóira, a személyes találkozásra, dedikálásra. Na akkor jó, majd meglátjuk.

Két héttel az utazás előtt jut eszünkbe, hogy az egyetlen eredeti Rick Wakeman albumunk - amit a saját webshopjából Angliából rendeltem, - már dedikálva van, a többit meg mind úgy "loptuk" össze. Hmmm.... Hihetetlennek tűnik, de legolcsóbban és leggyorsabban az eBay segítségével Angliából tudtam CD-t rendelni. Szállítással együtt 1750 Ft-ba került és egy hét alatt ideért.

Végre fellviradt a nagy nap. Július 5-én délelőtt nekivágtunk. A táj szépsége miatt a Miskolc-Rozsnyó (Roznava)-Poprád-Tatra Lomnic-Krakkó útvonalat választottuk. Kb délután ötkor értünk Krakkóba. Hála az újonnan beszerzett navinak szépen odataláltunk a szálláshelyünkre.

Egy nagyon aranyos kis ún. boutique-hotelt találtam a booking-com-on, a belvárosban, közel a Wavelhez. A boutique-hoteleknek az a jellegzetessége, hogy nem egyenszobák vannak, hanem mindegyiknek más a stílusa. A "The Secret Gardens" nevezetű krakkói hotel szobái különféle virágok, gyümölcsök neveit viselik és a dekoráció, berendezés ehhez igazodik. Mi a raspberry nevű szobát kaptuk, ami ugye magyarul málnát jelent. A falak világos pasztell zöld színűre voltak festve, poszter méretű képekkel a falon, amik málnát, málnabokrot ábrázoltak. A függönyök málna színűek voltak, az ágynemű halvány pasztell rózsaszín. És az egész szobát kellemes málnaillat lengte be. A földszinten volt egy közös étkező-amerikai konyha, amit a nap 24 órájában lehetett használni kávé, tea és egyszerűbb ételek elkészítésére. A Hotelt az utcától egy magas fal választotta el, az épület bejárata és fal között apró, de tündéri belső kert volt. Aha, innen a Secret Garden elnevezés! Lecuccoltunk, ittunk egy kávét és irány Krakkó Főtere.

Ezt a teret mindig szerettem, valami egészen sajátos hangulata van.  Leírni nem próbálom meg inkább csatolok egy fotót:

Estig elbócorogtunk, nézelődtünk, ücsörögtünk a téren, majd vissza a hotelbe, vacsi és nyugovóra tértünk. Másnap svédasztalos reggeli a hotelben. A kétágyas szobáért a reggelivel együtt 10 ezer forintot fizettünk, ami a mai viszonyokhoz, a szálloda színvonalához és a kitűnő reggelihez  képest szerintem nagyon baráti ár volt.

Este 7-re volt meghirdetve a koncert, még szűk 400 km várt ránk, így 10 óra után indultunk tovább. Én hülye a legrövidebb utat kértem a navitól, úgy hogy másfél óra autókázás után, harmadrendű utakon faluról-falura kacskaringózva még mindig hátra volt 340 km és a GPS szerint 7 és fél órás út. Atyaisten, nem fogunk odaérni!!!! Rájöttem, hogy a legrövidebb út nem biztos, hogy a leggyorsabb is. Gyorsan újraterveztettem az útvonalat, most már leggyorsabb opciót megjelölve, így még félóra tekergés után végre kinavigáltuk magunkat egy nemfizetős autópályára és lehetett döngetni.  Biztosan más is észrevette már, hogy ismerős tájakon haladva ugyanolyan távolság sokkal rövidebbnek tűnik, mint ismeretlen helyen. Csak nyomtam a gázt, de marha nehezen akart fogyni a kilométer. Végül  "félkegyelmű-üzemmód "-ba kapcsolva, permanens káromkodás és többszöri "... de marha nagy ez a Lengyelország!"  felkiáltás után elhaladtunk a "Plock" feliratú helységnévtábla mellett. Szakadó esőben érkeztünk a városba, ami persze újabb parára adott okot: ha nem áll el, mi lesz a szabadtéri koncerttel? Tán csak nem mossa el az eső, ha már így nekiindultunk a világnak miatta.

Becsekkolás, zuhany és átöltözés után gyalog indultunk a helyszínre. Érdekes milyen helyekre juttat el a zene szeretete. Erről a városról korábban még soha nem hallottam és enélkül a koncert nélkül valószínűleg a jövőben sem hallottam volna. Pedig 1000 éves város, 150 ezer lakosa, gazdag történelmi múltja és csodálatos fekvése van. A Visztula partján terül el, ami itt már kétszer olyan széles mint a Duna Budapest magasságában. A város főtere a Stary Rynek, itt áll a városháza. A krakkóihoz hasonló hangulatú, hatalmas tér, amit szépen felújított régi épületek szegélyeznek.

Negyed hétkor érkeztünk a Stary Rynekre, ahol a gyönyörű városházát teljesen eltakaró hatalmas színpad fogadott. A helyi szimfonikus zenakar már hangolt és a népek is gyülekeztek lassacskán. Ülős koncert volt így gyorsan helyet kerestünk magunknak és nézelődtünk. Valahogy úgy képzeltük el a párommal, hogy majd negyedórával kezdés előtt begördül egy nagy fekete autó, Rick kiszáll, testőrökkel körülvéve felmegy a színpadra, majd a koncert után szintén gorillák által felügyelve, kordonok mögött ad néhány autogrammot és a nagy fekete autóval távozik. Nem egészen így történt.

Hét óra előtt néhány perccel a frakkba öltözött muzsikusok elfoglalták a helyüket, szépen beállt a helyére a kórus is, majd egy férfi lengyelül felkonferálta a műsort.

És eljött a várva várt pillanat: egy hatalmas, szőke hajú ,szakállas nagy medve képében felballagott a színpadra a MESTER. Szűzanyám itt van a Rick teljes életnagyságban, tőlem vagy 20 méterre. Majdnem elbőgtem magam a meghatottságtól. Széles mosollyal és nagy lelkesedéssel beszélt a közönséghez, természetesen angolul , amiből a közönség nagy része nem sokat értett, de azért mindenki nagyon örült neki. Majd hátradobva szőke fürtjeit, letelepedett a versenyzongorához és kezdetét vette a varázslat.

Wakeman a régi nagysikerű számokat játszotta, de nem szintetizátoron, hanem hangverseny-zongorán, a szimfonikusok és a kórus kísérte. Sorban flecsendültek az Artúr király, a VIII Henrik, a Journey leghíresebb dalai, majd a felejthetetlen Beatles szám az Elelanor Rigby és számos klasszikus zenei feldolgozás.

A story még folytatódik....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.