Mindent összecsomagoltam, kivéve az útravaló szendvicseket. Sajnos nem tudtam csak délután 2-ig aludni. Pedig reggel 6-ig fenn voltam. Kialudtam a 8 órámat, oszt jónapot. Férjem halálra idegesít, mindent hatszor megkérdez, hogy becsomagoltam-e. Néha úgy viselkedik, mint egy vénasszony. Legalább 10-szer elmondta már, hogy merre kell mennem a reptérre. Pedig jártam már ott kocsival egy párszor. Meg viszem a navit is. Legszívesebben már most elindulnék, de minek. Nem akarom ott tátani a számat a repülőtéren már hajnal 3-kor. Amúgy is 4-re várnak a parkolóban, ahol az autót hagyom.

A nyavalyás fényképezőgépem nem akar működni a feltöltött aksival. Pedig ez volt benne legutóbb is amikor Lengyelországban voltunk. Mikor adja meg magát, ha nem ilyenkor?? Másik aksival működik, de az kell a fiamnak. Le van sz....

Nem tudok magammal mit kezdeni. Lehet, hogy megmosom a hajamat még egyszer. Vagy valami... Aludni már nem érdemes - nem is tudnék, nem vagyok álmos, de ha tudnék az se lenne jó, mert akkor meg hajnal egykor nagyon bamba lennék.

12 óra múlva már Londonban leszek, halihóóóóóóóó.

Folyt. köv. szerdán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.