PROLÓG

A fiatalok és a másféle zene iránt rajongók kedvéért bevezetőül néhány mondat Rick Wakeman-ről.

 

Richard Cristopher Wakeman 2009 május 18-án ünnepelte 60. születésnapját. Az angliai Middlesexben egy olyan családban született és nőtt fel, ahol mindig szólt a zene. Apja ismert zongorista volt. Rick már hatévesen zongoraleckéket vett. 11 éves volt, amikor 1960-ban egy fesztiválon megnyerte első díját. Két évvel később a templomi orgonát szelídítette meg és tovább nyerte a díjakat

1968-tól a Royal College of Music-ban tanult, ahol a zongora mellett klarinéttal és hangszereléssel is foglalkozott. A kezdeti időkben játszott kocsmazenekarban, majd több mára már elfeledett együttesben. Megélhetését úgy biztosította, hogy session-zenészként vállalt munkát (más előadók lemezein közreműködött), így több mint 2000 felvételen hallható a játéka. (Black Sabbath, Cat Stevens, Mary Hopkins, Elton John, David Bowie stb.).

 

1971 őszén lépett be a – ma már világszerte ismert -   YES  progresszív rockbandába. Neve ekkor vált ismertté, sokan ma is, mint a YES billentyűsét ismerik. Pedig Rick ekkor már javában dolgozott szóló lemezein. 1974 májusában megvált a YES-től, de két évvel később visszatért. Az utóbbi 35 év alatt időként újra feltűnt a YES-ben, majd ismét kivált.

 

 

Miközben ki-bejárt a YES-ben, megteremtette saját zenei világát, szívesen dolgozott fel történelemi témákat és különböző meséket, mítoszokat. Wakeman brilliáns tehetsége a szólóalbumain bontakozik ki igazán. Felvételein seregnyi billentyűs hangszert hallhatunk: csemballót, zongorát, templomi orgonát, Hammond orgonát, szintetizátort és más elektronikus hangszereket. Valaki egyszer azt mondta róla, mindenen tud játszani, amin billentyű van és mindegyiken egyforma virtuozitással

A 70-es években ontotta a jobbnál jobb albumokat:

1973 Six wives of Henry VIII (VIII. Henrik hat felesége)

 

 

1974 Journey To The Center of The Earth (Utazás a Föld középpontjába) – Verne regényének hatására.

 

1975 Myths and Legends of King Arthur - a britek kedvenc mondakörét az Artúr király legendáját dolgozza fel.

 

 

Rick zeneszerzőként több filmzenét is írt. Ő írta az 1976-os innsbrucki téli olimpia hivatalos filmjének zenéjét. Ebből született a White Rock c. lemez, amelyen az egyik darabot a magyar Regőczy-Sallay jégtánc kettős ihlette. Legismertebb a George Orwell regényéből készült 1984 című filmhez írt zenéje.

Az elmúlt közel 40 év alatt több mint 100 albuma jelent meg. Érdekesség, hogy Rick a mai napig ragaszkodik lemezeinek bakeliten való kiadásához is.

Rajongói legnagyobb bánatára ma már kevés koncertet ad. Nagy Britanniában minden évben van egy Piano Concerts című 8-10 előadásból álló koncertsorozata, melyeket Anglia híres templomaiban vagy színházaiban tartanak. Szintén hagyományosan megrendezik advent idején a néhány fellépésből álló karácsonyi koncertsorozatot is. Külföldi fellépést vagy monstre koncertet már nagyon ritkán vállal. 2005-ben Kubában koncertezett, 2006-ban volt egy 12 előadásból álló sorozata az USA-ban, 2007-ben 3 fellépése Kanadában.

 

Én 1978-ban ismerkedtem meg a zenéjével. Első szerelmem kis szobájának padlóján ücsörögve egy régi szalagos magnóról szólt az Artúr király, ami azonnal megfogott.

 

Sokáig csak ezt az egy lemezét ismertem. Honnan is ismerhettem volna mást? A Petőfi Rádió Vasárnapi koktél vagy Poptarisznya című műsorában nem igazán nyomatták a progresszív rockot. Később megismertem a VIII Henriket, majd valamikor 2000 után kezdtem gyűjtögetni, - eléggé el nem ítélhető módon letöltögetni - a többi albumot. Jelenlegi párom szintén Wakeman rajongó, ő több lemezét is ismerte fiatal korában. Évekkel ezelőtt, amikor kiléptünk a kőkorszakból, lett internetünk, lehetett külföldről is vásárolni online és nem okozott gondot a netes fizetés megleptem egy dedikált Wakeman albummal. Ma is őrzi még a borítékot is, amiben érkezett. Rendszeresen nézegettük Rick honlapját, de valahogy nem akart Magyarországra jönni koncertezni. :)) Kuba, USA, Kanada, számunkra csak lottó főnyeremény esetén lehetett volna szóbajöhető koncerthelyszín. Az angliai előadásaira pedig mindig csak korlátozott számban és a mi lehetőségeinkhez képest drágán lehetett volna jegyet kapni. Úgy tűnt egy élő Rick Wakeman koncert számunkra csak álom marad és úgy kell majd meghalnunk, hogy ez kimarad az életünkből. (Sok egyébbel együtt....)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bipolarisvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr61312265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása