Szeptember 9-én hajnal fél 5-kor értünk haza. Mostanára sikerült annyira kipihenni magam, hogy kedvem legyen írni egy kicsit. Megpróbálok mindent leírni, amit tudok és érdekesnek tartok. Na meg némi friss és aktuális hasznos infó, azoknak akik hasonló kirándulást terveznek.

Londoni kalandunk percről-percre

09.04. hajnal 2.00

Indulás Bp-re a repülőtérre. A nyüves GPS az istennek sem tudja beazonosítani a kiszemelt fapados parkolót. Ha a honlapon megadott címet írom be neki (Vecsés, Üllői út 809), közli, hogy ilyen házszám nincs. Ha megadom a GPS koordinátákat vagy 30 km-re odébb Bugyi község környékére küldene. Mindegy, beírom neki célállomáként Ferihegy 1-et, ott majd megtaláljuk valahogy a parkolót.

Hajnal 4.00 óra Érkezés Ferihegy 1-re, miután szerencsésen elvétettem a 4-es főút meg a mittudoménmilyen utca kereszteződését. Tiszteletkör a terminál előtt és óvatos araszolás vissza a 4-es úton. Első éles jobbkanyar után a 4-es úttal párhuzamosan egy másik úton szépen sorakoznak a parkolók, de melyik a miénk? A kerítések tele mindenféle táblával, aztán egyszer csak megvan. Szívélyesen fogadnak, bár az adatbázisban nem találják a helyfoglalásomat, hely azonban van, ezért leteszem az autót , becuccolunk a kisbuszba és irány (újra) a reptér. Terminál előtt kicuccolunk, kisbusz el, akkor jut eszembe, hogy a GPS-t és a telefonomat a kocsiban hagytam. Na most már mindegy, élvezzék az öt nap pihenést.

Hajnal 4.40

Becsekkolunk, poggyász távozik a gumiszalagon. Ekkor jut eszembe, hogy elfelejtettem megkérdezni, hogy a szalonnázó bicskát a kézi- avagy a feladott poggyászban kell elhelyezni. Volt egy halvány emlékem , hogy csak az egyikben lehet, nem ám akárhol vihet az ember ilyen szerszámokat magával, de arra már nem emlékszem, hogy melyikben és megkérdezni is elfelejtettem. Fordulok egyet, ott egy nagy üvegtároló, tele a kézipoggyászból elkobzott ollókkal és mindenféle bicskákkal. Nekem persze a kézipoggyász alján lapul, a nagy táska már valahol a reptér betonján vár a berakodásra. Nem szólok semmit, reménykedek, hátha még sem szúrják ki. Hülyeség, mert tudom hogy átvilágítják a kézi poggyászt, de az ember még él remél.... Biztonsági ellenőrzés, csomag átmegy a masinán, fitatalember diszkréten a fülembe súgja: van egy nagy kés a táskában. Mi van?- adom a hülyét, mire ő továbbra is suttogva még egyszer tudomásomra hozza, hogy kés van a csomagomban. Belekotrok és csodálkozom: Jééé, elfelejtettem betenni a másik táskába. Akkor ez most itt marad közli és a férjem kedvenc kése, amit melóba szokott hordani magával eltűnik örökre. Na végre bent vagyunk a tranzitban.

5.30 Megkezdődik a beszállítás, szinte elsőként jutunk fel a gépre , kb a 4. sorban jobb oldalon, az ablak mellé ülök. Fiam mellém ül, első repülő útja, így nem meri vállalni az ablakon való kilátás rémisztő lehetőségét.

6.00 A kapitány közli, hogy kigurulunk a kifutópályára és rövidesen megkezdjük utunkat London felé. A külső hőmérséklet 12 fok, részben felhős az idő, de Londonból tiszta időt jelentettek. Sima felszállás, keresztül törünk a felhőkön és a felhők fölött természetesen most is ott ragyog a nap és az ég gyönyörű azúrkék. Valahol Hollandia fölött kitisztul az idő, látni a nagyobb csatornákat, dűnéket, majd egyszer csak ott az Atlanti-óceán. Innen már fokozatosan ereszkedik a gép, úgy hogy a brit partok előtt - főleg amikor forduláskor bedűti a gépet a pilóta - óriási tonhalrajokat látok a Csatornában körülöttük sertepertélő hajókkal.

7.30 GMT (innentől a londoni időt használom) Landolás Lutonon. Picit felhős ég, kora reggeli napsütés, hűvöskés idő, de ködnek, esőnek nyoma sincs. Egyszerre több gép is érkezett, így a kicsekkolás kicsit lassacskán halad, de azért araszolgatunk folyamatosan és kb. 8.05-kor kint vagyunk a terminál előtt. A buszunk közvetlenül onnan indul. Az orrunk előtt megy el a 8.00-ás, de én úgy is a következőre foglaltam helyet. Áldozunk nikotonszenvedélyünknek, majd oda cuccolunk a buszhoz.

8.30 GMT Greenline busz elindul Lutonról. Gyakorltilag fél óra alatt elérjük Londont, másik félóra mire bearaszolunk a városba.

9.35 GMT - Érkezés a Marble Arch-hoz. A busz a Park Lane-en tesz le onnan kb. 250 m a metrómegálló. A hotelbe elvileg csak 14.00 után lehet bejeletkezni, de előző nap - hosszas értetlenkedés után, - mert a telefon túlsó végén egy született brit idős hölgy volt, valami egészen sajátos beszédstílussal - megegyeztünk, hogy hamarabb is bejelentkezhetünk, lévén hogy messziről érkezünk. London tömegkezlekedése fantasztikusan jó, átlátható, logikus rendszer. Egy átszállásal megérkezünk a szállásunkhoz legközelebb eső stationhoz, ahonnan kb. 500 m-t kell gyalogolni a hotelig. Tipikus kertvárosi rész, gyönyörűen felújított 100 éves házakkal, csend, nyugalom, rengeteg zöld és virág az előkertekben.

11.00 kor érkezés a szálláshoz A hotel kívülről gyönyörű, bent már ráférne némi felújítás. A szobánk a második meleten van, - ami legalább 3-nak számít, mert marha magasak a szintek. A szoba jó tágas - eredetileg 4 fős - két szimpla és egy dupla ággyal. Szobából nyíló saját fürdőszoba, WC. A falon az eredetileg fehér tapéte kissé koszos, a padlószőnyeg felismerhetetlenségig súrolva, a szobát enyhe szarszag lengi be. Némi szellőztetés után megjárja. A kilátás viszont a félköralakú ablakfülkéből nagyon szép.

Kipakolás után a fiam közölte, hogy menjünk a British Múzeumba. Kulturális antrpológia szakra jár az egyetemen, elemi kötelességének érezte Európa leggazdagabb gyűjtményének tételes felleltározását. Korábbi tapasztalataim alapján nem javasoltam volna neki, hogy egész éjjeli ébrenlét után, fáradtan és álmosan pont oda menjünk, de tudtam úgyis hiába próbálom lebeszélni.

12.00 Irány a British  Múzeum, amihez a legközelebbi metrómegálló a Northern Line-on a Tottenham Court Road, egy másikon pedig a Russel tér. Mentünk a Northernen, gyalogoltunk vagy 800 m-t és megérkeztünk. Mi a múltkor a párommal a hátsó bejáraton mentünk be, csodálkoztunk is kicsit, hogy egy ilyen világhírű múzumnak, hogy lehet ilyen szegényes kis bejárata. A főkapu környéke természetesen nagyon impozáns.

Egy darabig járom a termeket a fiammal. Újra végignézem az ókori gyűjteményt, egyiptomi, asszír, perzsa, ógörög, római emlékek. Na meg a híres rosetti-kő:

Még felvonszolom magam az emeletre, aztán feladom. Egy sarokban leülök egy padra és el-elszundítva várom, mikor fárad el a gyerek is. Fél háromkor feladja. Vissza a szállásra.

15.00-20.30 Alvás. Ébredés után fiam közli, hogy nem azért jött Londonba, hogy a szállodában kuksoljon.

21.00 Irány a belváros. Elmetrózunk a London Bridge-ig, onnan gyalog végig a Temze parton a Tower Bridge-ig. Valami sportrendezvény lehetett a híd melletti parkszerű helyen, mert egy büfékocsiban még éppen pakolnak. Kapok egy fél liter híg, de meleg kávét. Elücsörgök vele a parton és gyönyörködöm a Temze partján sorakozó kivilágított épületek látványában.

 Majd át a hídon, közben a gyerek ezerrel fényképez. Elsétálunk a Tower mellett, majd egy jobbkanyar és ballagunk tovább. Óra nincs nálunk, fiam telefonja is lemerült, fogalmunk sincs mennyi az idő. A Monument metró megállónál úgy döntünk, ideje visszamenni a hotelbe aludni. Kiderül, hogy 1 óra van és épp az orrunk előtt ment el az utolsó metró.Rengeteg éjszakai busz jár, de fogalmunk sincs róla melyik megy abba a városrészbe, ahol lakunk.

1.10 Sétálunk tovább, nézegetjük a buszmegállóknál lévő táblákat. Elsétálunk egészen a St.Paul székesegyházig. A teret éppen takarítják, virágot locsolnak, egy munkás szó szerint súrolja a követ egy nagy partvis-szerű valamivel.

Az itteni buszmegállónál a táblán végre felfedezünk egy ismerős megállóhelyet, ott metróállomás is van a hotel felé vezető vonalon. Na odáig akkor elmegyünk busszal, onnan majd lesz másik. Jön is egy busz, de nem áll meg. A következő sem. Elhatározzuk, hogy visszasétálunk egy megállót, lehet hogy ez éjszaka nem működik. A következő buszmegállóban szerencsére áll egy pasas és megtanuljuk tőle, hogy a busznak inteni kell, mert ha nincs leszálló, csak akkor áll meg, ha az ember jelzi, hogy fel akar szállni. Ezzel a busszal elmegyünk Euston megállóig. Ott felfedezzük, hogy megy a Camden Town felé busz. Az jó, az két metrómegálló a szállodától. Amikor leszállunk megnézzük a megállónál lévő - a környéket ábrázoló - térképet. OK két utcán kell végig menni, a harmadikról nyílik a miénk. Kb, 1,5 km-t gyaloglunk és éjjel háromkor - a recepciós nagy örömére - megérkezünk a hotelba. Hullafáradtan dőlünk az ágyba. 

Folyt. köv. :))

fotók: www.muemlek.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.