09.24. 120 óra London - Royal Air Force Museum, Tower, Notting Hill
2009.09.24. 01:50
Szeptember 06.
Vasárnapra két programot terveztünk, a Royal Air Force múzeumot, és a Towert. A RAF múzeum már London 4-es zónájában van, tehát eléggé külváros. Reggel elaludtunk, fél 10-kor ébredtünk, reggelit már nem kaptunk. Előző este vettünk egy pár péksüteményt egy belvárosi Tescoban, ami nem olyan volt, amit itt nálunk, megszoktunk hanem egy rendes kis élelmiszerüzlet. Ezeket Tesco-expressnek hívják, kicsi az alapterülete, de ahhoz képest elég nagy az áruválasztéka, rengeteg kész kaját is lehet kapni, meg süteményeket, friss gyümölcsöt, tejtermékeket. szendvicseket. Elmajszoltuk hát a másnapos süteményeket egy kis tejjel.
kb 11-kor nekivágtunka külvárosnak. A Northern Line Edgware Road felé közlekedő szakaszán kellett menni a Colindale megállóig. Itt már néha a felszínen megy a vonat, aztán újra a föld alá bújik, majd megint előkúszik a felszínre. A Colindale is egy felszíni megálló, olyan mint valami vidéki kis település vasútállomása. Az állomással szemben van egy buszmegálló, 10-15 percenként jön busz és a Royal Air Force múzeum kapujában tesz le.
Oda azért kellett elmenni, mert több mint 200 repülőgép van kiállítva. Nem makettek, igazi repülők. Engem annyira nem tudott lázba hozni a dolog, de azért számomra is érdekes volt látni azt a gépet, amin a Bleriot testvérek először átrepülték a La-Manche csatornát. 
Hát, mit mondjak, nagyon bátor emberek voltak. A gép légcsavarja fából (!!) van faragva, a szárnya valami erős vászonnak tűnik. Nem csak a teteje, hanem az alja is jóformán teljesen nyitott, olyan mintha a pilóta egy sámllin ült volna benne, alatta pedig semmi.
A másik ilyen érdekesség a Lindberg-féle gép volt, amivel átrepülte az Atlanti óceánt. Az már valamivel testesebbnek tűnt, de azért abba sem ülnék bele még rövid távra sem, nem még több ezer kilométeres útra. Voltak a II. világháború alatt elfogott német gépek és egy VU2 rakéta is. A kiállított gépek között sok helyen érintőképernyős számítógépterminálok vannak, amin korabeli filmfelvételeket lehet megnézni és rengeteg más infót a gépekről.
A hangárok előtt aznap éppen veterán autó kiállítás volt, voltak egészen régi modellek is, de nagyon szép, újszerű állapotban, fényesre vikszolva.
Amikor végeztünk a múzeumban egyenesen a belvárosba mentünk, 1 átszállással a Tower Hill megállóig, ahová 3 óra tájban érkeztünk meg. A Tower-ba 18,50 a belépő. Itt szerencsére elfogadták a London Passt, így csak nekem kellett jegyet venni. A bejárat előtt felfegyverzett őrök vannak, mindenkinek megnézik a csomagját.
A Tower története 1078-ban kezdődött, amikor Hódító Vilmos a városfalat erősítendő megbízta a rochesteri püspököt, hogy felépítse a Fehér Tornyot a Temze partján. Az ezt követő évszázadokban szinte valamennyi uralkodó tovább építette az erődöt. A 12. században Oroszlánszívű Richárd fallal és vizesárokkal vette körül a Fehér Tornyot. A XIII sz. elején III. Henrik megerősítette a külső falakat és a vizesárkot holland technikával alakíttatta át. Hogy a Towerből indulhasson sétahajókázni, csatornát építtetett a Temzétől és kialakíttatta a Vízi kaput (Water Gate-et), melyet bástyatoronnyal is megerősített.1275 és 1285 között I. Edward újabb védelmi vonalat, egy új árok-rendszert építtetett. Ezzel a Tower a korabeli Anglia legnagyobb és legerősebb várkastélyává vált.
Amellett, hogy királyi rezidencia volt, a Tower neve elsősorban börtönével forrt egybe. Az angol történelem egésze kirajzolódik, ha végigtekintünk híres rabjain. Nem egy rab élete fejeződött be a vár falai között.A magasabb rangú elítélteket, főképp a nőket, a Toweren belül, a nyilvánosság kizárásával fejezték le. Itt végezték ki pl. Boleyn Annát , Catherine Howardot, Jane Greyt , Robert Devereux, Essex grófját.
A XIX. században a Tower gyakorlati funkcióját fokozatosan elvesztette és erősödött turisztikai vonzereje. Megnőtt az igény arra, hogy úgy állítsák helyre, ahogy az a középkorban kinézhetett. Viktória királynő Anthony Salvin építészt bízta meg azzal, hogy a Towert úgy újítsa fel, hogy az középkori hangulatot árasszon.Noha a királyi család már nem lakik itt, a Tower hivatalosan királyi rezidencia maradt, így állandó őrsége van.
III.Henrik 1303-ban rendelte el, hogy a királyi ékszereket a Towerben őrizzék. Az ékszereket 1967-ig a Wakefield-Towerben őrizték, fegyveres őrökkel.. Jelenleg a Jewel House a Waterloo Block-ban található, melyet a királynő 1994-ben nyitott meg.
A koronaékszerek közül a legértékesebb Viktória királynő koronája, mely 1838-ban készült. A korona csúcsán a világ második legnagyobb afrikai gyémántja látható, a Star of Africa pedig a máltai keresztben végződő jogaron tündököl. A híres Koh-i Noor gyémánt az anyakirálynő koronáját ékesíti.
Sajnos a Jewel House-ban nem szabad fényképezni. Érdekes, hogy a kiállítás egy videóvetítéssel kezdődik, amely a jelenlegi uralkodó II. Erzsébet koronázását mutatja meg. Ez után léphetünk be a tényleges kincstárba, ahol több uralkodó koronája látható. A jelenlegi koronaékszerek egy toronyszobában vannak, amelybe nyaktörően szűk és meredek csigalépcső vezet fel. Mivel nem tudtam, mi van odafenn, a torony megmászását nem vállaltam, egy vészkijáraton mentem ki. A fiam természetesen megmászta, amikor kijött kérdeztem érdemes volt-e felmenni. Fapofával válaszolt: á, nem, csak a Koh-i-Noor van fenn.
Lemásztam viszont a fehér torony pincéjébe, ahol a kínzókamra van. Hát elég találékony az ember, ha arról van szó, hogyan gyötörje meg embertársát.
Évszázadok óta legalább hat (jelenleg nyolc) holló lakik a Towerban, de azt, hogy mikor költöztek ide, nem lehet pontosan megállapítani. A legenda szerint ha a hollók elhagyják a Towert, elpusztul a Tower, a monarchia, sőt az egész birodalom. A hollók szabadon közlekedhetnek a Tower udvarán, szárnyukat azonban megkurtítják, hogy ne tudjanak elrepülni.
Mire végigjártuk a Towert már nem éreztem a lábaimat és félig éhen voltam halva. Így mielőtt tovább folytattuk volna zarándoklatunkat London uitcáin megpihentünk a Tower Visitor Centre előtti téren, ettem egy igazi angol fish and chips-et. Nagyon ízletes szálkanélküli halfiléből készült, a sült krumplihoz ingyen volt a mindenféle mártás és kaptam a menühöz ajándékba egy doboz Coca-Colát is. A fiam egy unalmas hot-dogot evett, a halevést lelkes akvaristaként kannibalizmusnak tartja.
A korai vacsora után visszabuszoztunk a hotelbe, szusszantunk egy kicsit, majd úgy döntöttünk elmegyünk egy kis éjszakai emeletes buszos városnézésre. Bementünk a belvárosba, onnan a Hyde Park mellett egészen a Notting Hill Gate-ig. Ott leszálltunk a buszról és sétáltunk kicsit a környéken. Majd visszabuszoztunk a Marble Archig, sok képet készítve közben az éjszakai fényben fürdő városról.
Egy kis pihi a Marble Arch-nál, aztán a 390-es busszal visszamentünk a hotelba és éjjel egy körül ágybazuhantunk.
Fotók: www.muemlekek.blog.hu
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
