Szeptember 05.

8.30. 5 óra alvás után fel kellett kelnünk, mert csak 9-ig lehetett reggelizni. Végigettünk egy teljes angol reggelit (traditional English breakfast) és

10 óra körül nekivágtunk a városnak.

Az Embankment megállóig mentünk a metróval, majd átsétáltunk a Millenium Bridge-en.

A túlsó oldalon van a London Aquarium, amit a fiam feltétlenül meg akart nézni. Sajnos a London Passt ott már az idén nem fogadják el és a belépő 28 font, így mégsem nézte meg. Az Aquarium a Westminster híd lábánál van, így vissza már azon a hídon mentünk és a Big Ben mellett kötöttünk ki.

Körbejártuk a Parlamentet, megnéztük a Westmisnter Abbey-t. Sajnos megint csak kívülről, mert a London Passt ott sem fogadják el és a belépő 18 font volt. Aztán végigballagtunk a White Hall-on, bekukkantottunk a testőrség udvarára, ahol a hagyományos királyi gárdista egyenruhában lóháton ülő gárdisták komoly pofával álltak modellt  a fényképezőgépes turisták végeláthatatlan hadának. A White Hall másik vége a  Trafalgar térbe torkollik. Itt nagy csalódás ért, mert az összes szökökút be volt borítva valami fehér fólia-félével. Lehet, hogy felújítják őket. Így csak a Wellington emlékmű és a háttérben a National Gallery főbejárta látható, a tér helyén meg valami fóliakertészetre hasonlító valami díszeleg.

Innen a St James Park jobb oldalán a Mall-on elporoszkáltunk a Buckhingam Palotáig. A fiam csinált egy pár képet a Viktória emlékműről, aztán lemerült a fényképezőgépe. Na most mi legyen? Vissza kell menni a hotelbe, mert nincs nála tartalék akku.

Kb 1 óra körül keresztülvágtunk a Green Parkon és visszametróztunk a szállodába. Én kihasználva az alkalmat ledőltem egy kicsit.

Délután 3 után a gyerek már nem hagyott békén, nagyon mehetnékje volt, így nem sokkal 4 előtt újra útnak indultunk. Mentunk két megállót a metróval a Camden Town-ig. A metróállomástól kb. 400 m-re, a London Canal másik oldalán  van a híres Camden Lock Market, a piac. 

Camden Town egy lüktető, színes városrésze Londonnak. A szivárvány minden színére mázolt házak előtt, az üzletek bejárata elé kirakott arab, távol-keleti, karibi holmik,

köztük ezer féle divátairányzatot képviselő butikok, ahol a hippi cuccoktól a goth-on, a punkon keresztül a rocker-ig mindenféla ruhát, cipőt, bakancsot, kendőt, sálat, táskát lehet kapni, a teaházak, a kávézók, a hagyományos angol pubok, a világ összes konyháját képviselő kajáldák, na és az emberek az utcán - száriban, csadorban, rasta-frizurával, középkorit imitáló ruhában, talpig fekete bőrszerkóban - ez az egész valami elmondhatatlanul vibráló, izgalmas hely.

Itt valóban látni, hogy London egy multikulturális város, ahol a világ összes népe, embercsoportja, kultúrája képviselteti magát. A levegőben összekeveredik a vevőcsalógatóként meggyújtott füstölők illata a gőzölgő kávé, a piruló gyros, és a frissen facsart narancslé illatával. A London Canal partján egy lépcsősor tetején egy rasta frizurás karibi fickó gitárkísérlettel Bob Marley-t énekelt. A járókelők a lépcsőkön állva, ülve hallgatták. Letelepdtem én is a lépcsőre, hátamat a kőfalnak vetve néztem a csatorna vizét, a körülöttem ücsörgő mindenféle korú, nemű, bőrszinű, öltözetű embereket, kortyolgattam a rózsaolajjal és friss grapefruittal ízesített hideg indiai jázminteámat, hallgattam a zenét és talán egész életemben másodszor éreztem azt, hogy ez a hely a nekem való, itt jól érzem magam, itt otthon vagyok. Aki Londonban jár ne hagyja ki Camden Town-t (hacsak nem rasszista, igaz akkor inkább egyáltalán ne is menjen Londonba).

Körbenyargaltuk a piacot, a fiam vett magának egy piros Ferraris bőrdzsekit (mit is venne Londonba?) meg két vízipipát. Ekkor ismét vissza kellett mennünk a szállodába, mert nem akartuk magunkkal cipelni a cuccot.

Este 7 körül irány a belváros, vissza  a Bucingham Palotához, mert az nem lett lefényképezve. A Westminsterig mentünk metróval, mert a Big Bent és a Parlamentet kivilágítva is le akarta fényképezni a fiam. Csinált egy pár jó felvételt a Temze parton is.

Aztán a St James Park másik oldalán sétáltunk el a palotáig. Ekkor már olyan 9 óra lehetett, az utca szinte teljesen kihalt volt. Ahogy be-be néztem a parkba a sötét fák közé eszembe jutott Hasfelmetsző Jack.  Londonban azonban nyugodtan lehet éjszaka is sétálgatni, mert nagyon jó a közbiztonság. A belváros tele van térfigyelő kamerákkal, sem egy részeget, sem egy hajléktalant nem látni, ha mégis előkerül egy-egy, azonnal intézkednek a rend őrei. A Palotához érve én lerogytam a Viktória emlékmű lépcsőjére, mert a lábam már annyira fájt, úgy éreztem, mintha tüzes vascsizma lenne rajta.

Volt ott egy távol-keleti fiatalokból álló csoport is, a náluk lévő fényképezőgépek mennyiségéből ítélve valószínűleg japánok lehettek. Aztán valahonnan előkerült két részeg suhanc, le-fel rohangáltak az emlékmű lépcsőin, ordítottak. Egyszer csak füttyszót hallottunk és előkerült egy igazi Bobby. Valamit mondott a srácoknak, mire azok elszaladtak a St James park irányába. A Bobby beszólt valahová egy telefonon, vagy adóvevőn és a srácok nem tettek meg 300 métert, érkezett egy rendőrauró és berámolták őket.

Ez igen! Erről jut eszembe, a White Hall-on és máshol is a belvárosban láttam olyan feliratú táblát:  Tolvajok vigyázzatok! Az utcán álruhás rendőrök figyelnek benneteket!

Szóval nem engem, a békés járókelőt figyelmeztetnek - mint itthon - hogy vigyázzak az értékeimre, mert zsebtolvajok garázdálkodnak a környéken. Nem. Én csak legyek nyugodtan, a rendőrök vigyáznak és a tolvajt figyelmeztetik, hogy jobb ha nyugton marad, mert úgyis lebukik. Hol vagyunk mi még ettől???

 Innen még elsétáltunk a Victoria pályaudvarig és ott buszra szálltunk, hogy nézelődhessünk még egy kicsit. London by night, emeletes busszal. Addigra kiderítettük, hogy az előző éjszaka sem kellett volna össze-vissza kóborognunk buszról-buszra szállva, mert a belvárosból egyenesen ki tudtunk volna menni a hoteltől kb. 300 m-re lévő buszmegállóig a 390-es busszal, ami éjjel- nappal 10-12 percenként jár. Így aztán a Victoriától elmentünk a Marble Arch-ig és ott felszálltunk a 390-esre, ami kb. 20 perc alatt hazavitt bennünket.

Fotók:  www.muemlek.blog.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.