Tegnap este bevettem a gyógyszereimet és beájultam az ágyba. Fájt a hátam, az oldalam, a nyakam, forgolódtam össze-vissza. Éjjel sokszor felébredtem, szomjaztam és nagyon szarul érzetem magam. Délelőtt biztos voltam benne, hogy lázam van, de nem találtam azt a nyüves lázmérőt az egész házban. Délután letámolyogtam a dokihoz. Elég mulatságos volt, mondtam neki, hogy lázas vagyok, mire ő megkérdezte, hogy mennyire? Mondtam nem tudom, nem mértem. Elég furcsán nézett rám, de neki volt lázmérője és megmérte, 38,5 volt.

Szerintem a Tegretoltól van, de nem hiszi. Na nekem tök mindegy, lényeg hogy írt fel gyógyszert, aztán amikor elmondtam, hogy ez a szar nemcsak fizikálisan tett taccsra, hanem pszichésen is akkor mondta, hogy ne szedjem. Nem nagyon kellett rábeszélni.

Holnap ha felbírok kelni elmegyek a pszichiáteremhez. Megmondom neki, hogy próbáljuk meg, hogy most nem szedek egy darabig semmit, aztán meglátjuk mi lesz. Valszeg nem fog örülni neki.

Nem tudom más hogy van vele, a depis időszakok szörnyűek, de talán ezért kapjuk jutalomként a szárnyalás időszakait, ami kurva jó. De a dokik szerint az se jó és olyankor meg olyan gyógyszert adnak, ami lenyom, lehúz. Néha úgy érzem, szerintük csak az a normális , aki olyan kis élrevasalt és kockagondolkodású, csak semmi különcködés és extravagancia. A fene tudja, ha ezzel jár lehet nem is akarok normális lenni.

Jócskán elmúltam 40, de általában jóval fiatalabbnak néznek, az öltözékem, a hajviseletem, meg a marhaságaim miatt. Azt hiszem valamilyen tekintetben nem nőttem fel igazán, szarul érzem magam a felnőttek világában, utálom az öltönyös-nyakkendős- hú de fontos vagyok mukikat, meg a nylonharisnyás, kosztümös, sótlan és unalmas asszonyokat az egyen frizurájukkal. Nem is tudom, hogyan lehet úgy leélni egy életet, hogy valaki ugyanott lakik 40-60 mittudomén hány évig, ugyanarra a munkahelyer jár évtizedekig, vagy ha nem is ugyanoda, de ugyanazt csinálja. Aztán amikor lejár az idő, akkor kap egy csinos kis síremléket oszt jónapot.

Úgy érzem kezdek helyrebillenni, már tegnap este sem vettem be azt a borzalmat. Egy csomó mindent kell elintéznem a héten, agyhalott állapotban azonban nem vagyok rá képes. Tegnap olyan vizióim voltak, hogy alig merem leírni. Láttam magam a kerti medencében a víz tetején lebegni, kitárt karokkal, de a csuklóim körül véres volt a víz. Reggel megkérdezte a férjem, hogy mit csináljon, hogy jobban érezzem magam, mondtam hozza be a kaszát és vágja le a fejemet. Ő meg szegény mindig halálrarémül, amikor ilyen morbid vagyok. Erről jut eszembe, évekkel ezelőtt volt egy hasi műtétem, altatás után amikor magamhoz tértem olyan fájdalmaim voltak, hogy rágtam a kezemet kínomban. Nővérke közölte, hogy tűrni kell, nem adhat fájdalomcsillapítót, mert nagyon leesett a vérnyomásom műtét közben. Komolyan mondom zokogva könyörögtem neki, hogy akkor üssön fejbe. De nem tette.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.