3 év és 3 pszichiáter után meghozták az ítéletet: mániás depresszióm van. Nem gyógyítható csak kezelhető, ezután Önnön beteg lelkem ketrecébe leszek zárva. Hogyan alakult ki és mióta cipelem magammal, számomra is rejtély.

Ezzel az énfajta dilinyómmal ami van, épp az a baj, hogy nincs konkrét oka. Nincs konkrét oka a legmélyebb depressziónak és nincs konkrét oka az eufóriának, a  túláradó jókedvnek sem. Csak van. Egyszerűen csak van. Amikor szárnyalok, az nagyon jó, akkor mindenre képesnek érzem magam. Én vagyok a legszebb, a legokosabb, 200-as IQ-m van biztosan csak nem tudják mérni, grandiózus terveim vannak, mindenki hülye ,aki nem ért meg, aki nem tud követni. Ilyenkor kivikszolom a házat, alkotok, kreatívkodok, virágot ültetek, festek, énekelek, nyelvet tanulok és ezt mind egyszerre. 2007-es szárnyalásom idején 3 hónap alatt a 0-ról szereztem meg az eszperantó középfokú nyelvvizsgát, 75 %-os eredménnyel. És kevés a 24 óra, nem akaródzik lefeküdni, mert még ezt vagy azt meg akarom csinálni, folyton mehetnékem van, örökké nevetek, fülig érő szájjal mosolygok stb. stb

Aztán vannak az átmeneti időszakok, amit én általában olyan meditatív hangulatnak élek meg, sokat gondolkodom, zenét hallgatok és jár az agyam, a világ nagy dolgairól, a Földről, a globális felmelegedésről, az univerzumról, a létről és nem létről, életről, halálról, az élet értelméről vagy értelmetlenségéről, sok-sok mindenről. Ilyenkor úgy érzem olyan gondolataim vannak, ami soha senkinek és óriási világmegváltó ötleteim támadnak, de arra már nincs energiám, hogy felálljak és tegyek is valamit vagy csak elmondjam valakinek. Minek is? "Ezek" úgy sem érdemlik meg. Le vannak szarva. Dögöljenek meg, megérdemlik.

Aztán elkezdek csúszni lefelé, érzem, hogy egyre szarabb a hangulatom, a közérzetem. Nem érdekel semmi, ami addig foglalkoztatott, a virágaimat felveri a gyom, nincs kedvem semmit csinálni, nem is takarítok, amit nagyon muszáj  azt irtózatos erőfeszítéssel megcsinálom, de mintha ólomból lenne minden tagom. Minden reggel úgy ébredek, hogy atyaúristen már megint reggel van, pedig milyen jó aludni, akkor legalább nem kell szembenézni a valósággal, az igazi élettel. A gödör alja aztán maga a pokol. Illetve nem is tudom, talán mégsem a pokol. Nem izzik, nem éget, nincs tűz. Egy mély, sötét, rideg barlang, valahol távol a Földtől, az univerzum egy eldugott, isten háta mögötti pontján, egyedül, kozmikus magányban. Az embernek gyötrelmesen fáj a lelke. Annyira fáj, hogy a fejét a falba veri, hogy kívül fájjon, ne belül. És hiába kérdezi bárki hogy mi bajod? Miért vagy ilyen szomorú, lehangolt? NEM TUDOM NEM TUDOM csak iszonyúan gyötrődök . Legszívesebben ordítanék, szavak nélkül, artikulátlanul, mint a vadállat ha érzi az elkerülhetetlen véget, miközben elevenen rángatják le róla a bundáját, kitépik testéből a belső részeit.

Ebben a depis állapotban néha jó az ha felhívok valakit és csak hallgatom hogy beszél. De a saját gyötrelmeimről akkor és ott nem tudok beszélni. Mert nincs mit. Nincsenek kérdések és nincsenek válaszok. Csak a nagy büdös kavargó feketeség van , ami fojtogat. És ha ilyenkor valaki elkezd nyaggatni, hogy mi bajom van és azt mondom hogy nem tudom, de csak nyaggat tovább, hogy nem hiszi, biztos csak nem akarom elmondani, akkor tuti hogy üvölteni fogok, hogy SEMMI, SEMMI BAJOM A ROHADT KURVA ÉLETBE , HAGGYÁ'  MÁ TE IS BÉKÉBE...
Aztán persze megbánom, de nem hívlak fel hogy bocsánatot kérjek mert félek, hogy megint kezdődik az egész előről. Így aztán lassan elsorvadnak  még a maradék emberi kapcsolatok is, nincsenek barátok többé, nincs pletyu a jó kedélyű szomszédasszonnyal, ellenségnek érzek mindenkit, a postást, aki a számlákat hozza, a boltost, aki örökké kérdezősködik, meg úgy általában mindenkit. Telefon kikapcsolva, ajtó kulcsra zárva, függönyök behúzva. Hagyjon békén mindenki, ne szóljanak hozzám, látni sem akarok senkit. De mégis gyötör a magány, az egyedüllét, a sötét. Úgy tűnik nincs kiút, nincs jó válasz, nincs jó választás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.