Lassan elmúlik végre a Tegretol hatása, egyre jobban vagyok mentálisan. Jókat röhögök az előző bejegyzéseimen. Pedig akkor nagyon sajnáltam magam, könnyek között írtam némelyiket. Ez az érdekes ebben a bipoláris izében, hogy amikor jó passzban van az ember el sem tudja képzelni, hogy mi a nyavalya baja volt az elmúlt héten, hónapban, évben, amikor meg nagyon rossz passzban van akkor meg azt nem tudja elképzelni, hogy lehet ez jobb is és nem érti mitől volt olyan istentelen jó kedve, hangulata, annyi energiája stb.

Amúgy meg fizikálisan borzalmasan érzem magam, még mindig 38 körüli a lázam, 4 óránként szedem a lázcsillapítót. Nem merek mély lélegzetet venni, mert fáj az egész hátam, a mellkasom. Lehet, hogy a dokinak igaza volt, ezt nem a Tegretol csinálja, véletlen egybeesés. Lehet hogy influenzás vagyok, épp most olvastam, hogy az jár ilyen tünetekkel. vagy tüdőgyuszim van. Mindegy, szedem az antibiotikumot, mást úgy sem tudnak csinálni bármi bajom is van, oszt vagy megmaradok vagy nem. Leszarom.

Remélem azért megmaradok és összeszedem magam, mert szeptember 4.-én utazunk a fiammal Londonba. Kb. óvodás kora óta készülünk erre, akkor kezdett angolul tanulni. Mióta nálunk is divatba jöttek a fapados repülőjáratok, azóta került elérhető közelségbe a dolog. Én már egyszer voltam terepszemlén, a párommal voltunk egy 3 napos short visit-en, hogy stílusos legyek. Akkor 24 ezer forintot fizettem a két repjegyért oda-vissza tokkal-vonóval. Sikerült a létezhető legolcsóbb reptéri transzfert is megtalálni és a szállás is megfizethető volt, azzal együtt hogy kb. 10 perc sétára volt a Marble Arch-tól. Igaz február végén voltunk, nem éppen turistaszezon.

Na ezt még leírom, mert nekem nagy élmény volt: Nővérem féltve óvott az utazástól, mondván, hogy hóakadályok vannak, meg köd, meg fagy, meg nem tudnak felszállni a repülők, látta ő azt a TV-ben. Mivel én nem nézek TV-t nyugodt szívvel elindultam, gondoltam a hóvihar meg a többi legyen a pilóta gondja, engem nem érdekel, ha egyszer már kifizettem mindent és rákészültem én bizony nekivágok. Lutonra fertelmes ködben szálltunk le, de a köd a föld felszíne felett kb 50 m-re véget ért és olyan rendes kis borongós, csepergős angliai időjárás fogadott. Plusz 12 fok, hónak pláne viharnak meg nyoma se.

Mire beértünk a városba kisütött a nap, nekem meg csak leesett az állam és 3 napig ott is maradt. Virágzó magnólia-fa a hotel előtt, smaragdzöld fű mindenhol, az ablakokban rengeteg ciklámen, a parkokban meg töméntelen mennyiségű krókusz, nárcisz, jácint, primula. A Hyde Parkban meg pálma fák. Igaziak. Puff neki. Nesze neked ködös Albion.

Mindent lefényképeztem és megmutattam a kedves testvéremnek. Később kiderült, hogy a hírekben a hó fogságában senyvedő kamionokat New Englandben filmezték. Ami ugye néhány ezer km-rel odébb van.

Hál istennek ez az írás is azt mutatja, hogy most a szivárványosabb felén járok a világnak, jó lenne ha legalább néhány hétig így is maradna. Úgy november eleje táján majd menetrendszerűen jön a zuhanás és fuldokolhatok tavaszig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.